Hőmérséklethez való alkalmazkodás: A kiválasztott száltípust az üzemi hőmérsékleten kell alapul venni. Például a szabványos üvegszál akár 260 fokos hőmérsékletre is alkalmas, a magas-szilícium-dioxid üvegszál 600 fokos, a kerámiaszál pedig az 1200 fokos hőmérsékletet is elviseli.
Kémiai kompatibilitás: Ha a közeg savas vagy lúgos gázokat tartalmaz, akkor korrózióálló -szálakat (például PTFE vagy PPS) kell választani; ha a közeg olajködöt tartalmaz, akkor olajtaszító bevonattal kezelt rostszövetekre van szükség.
Mechanikai szilárdság: Erős{0}}rezgésű környezetekhez kiváló fáradtságállóságú szálakat (például szénszálas vagy aramid) kell választani. Ezenkívül a torziós eltérést legfeljebb 1,5 fokkal, a szögkompenzációt pedig legfeljebb 10 fokkal kell korlátozni, hogy megakadályozzák a szövet szakadását.
Beépítés és karbantartás: A szálas szövet tágulási hézagokat karimákkal vagy hegesztett csőcsatlakozásokkal kell rögzíteni úgy, hogy a koaxiális eltérés ±3 mm-en belül maradjon. A hőszigetelő réteg (pl. kerámiaszál gyapot) sértetlenségét időszakonként ellenőrizni kell; a kétévente egyszer javasolt karbantartási intervallum segít meghosszabbítani az élettartamot (általában 10 000 óra vagy annál nagyobb).
